Magyarországon 1946 elején a kommunista párt (MKP) és szövetségesei elhatározták, hogy megpróbálják tovább gyengíteni az 1945 novemberi választásokon győztes kisgazdapárt (FKGP) pozícióit. Március 5-én az MKP, az SZDP, a szakszervezetek és a Nemzeti Parasztpárt részvételével megalakult a Baloldali Blokk, amely ultimátummal fordult az FKGP-hez: követelték az erősen jobboldali képviselők eltávolítását a pártból, valamint a földreform védelmét, a közigazgatás megtisztítását, az olaj- és bauxitbányák államosítását, a nehézipar `kulcsüzemeinek` állami kezelésbe vételét és a bankok állami felügyelet alá helyezését. Céljainak érdekében a Blokk tömegakciókat, gyűléseket, tüntetéseket szervezett, amelyeknek eredményeként, valamint a béketárgyalások megkezdése előtt óvakodva egy a Szovjetuniót ingerlő lépéstől, a kisgazdapárt engedni kényszerült: szinte valamennyi követelést teljesítették. Március 11-én az FKGP-ből kizártak 20 képviselőt, s ezzel megkezdődött az MKP hírhedt `szalámitaktikája`, amelynek végére 1948-ra a kisgazdapárt felmorzsolódott. Megindult az ún. B-listázás is: a közigazgatási apparátusból - politikai okok miatt - 60 ezer köztisztviselőt bocsátottak el. 1947 derekára a baloldal pártjai között megszilárdult az együttműködés, ezért a Baloldali Blokk, mint külön tömörülés megszűnt.