Fogyasztói bojkott vívta ki a rabszolgaság felszámolását
2007. április 13. 12:30
<
Erkölcsi kötelesség a kegyetlenségnek ellenállni
Cugoano 1772-ben nyerte el a szabadságát, majd megjelentette a Gondolatok és vélemények a gonosz és bűnös rabszolgaságról és az emberekkel való kereskedelemről című művét, amelyben megcáfolta a rabszolgaságot védelmükbe vevők nézeteit. Ő volt az első angol nyelvű író, aki kijelentette, hogy a rabszolgaságba taszított feketéknek nem csak erkölcsi joguk van az ellenállásra, de az erkölcsi kötelességük is.
Az 1820-as években és később is az ország északnyugati része játszotta a legnagyobb szerepet a rabszolgaság eltörléséért indított mozgalmakban. Több felszabadított rabszolga is járt előadókörúton Boltonban és Oldhamben. Meglehet, szegényes körülményeik és alacsony munkabérük miatt a helyi munkások el tudták képzelni azokat a rettenetes körülményeket, amelyeket a feketéknek el kellett szenvedniük, és számos petíciót írtak alá a rabszolgaság eltörlése érdekében.
A rabszolgaság eltörlésének látható öröksége is körülvesz minket. Amikor az amerikai gyapotszedőket felszabadították, a lancashire-i malmok termelése összeomlott és ezrek veszítették el a munkájukat. A kormány Boltonban három nagy projektet hozott létre a munkanélküliek számára: a Queen's Park és a Cotton Famine Road építését, valamint a Croal folyó aljának kikövezését. James Watkins, aki korábban maga is rabszolga volt, Boltonba költözött. Szállásadója egy nyomdász volt, aki beleegyezett, hogy kinyomtatja az önéletrajzát, amely ma a múzeumban található.
A tényleges eseményeket figyelembe véve a mostani ünnepi hangulat nem igazán helyénvaló - figyelmeztetnek az angol lapok. Szerintük ugyanis a történelem gondos tanulmányozása, gondolkodás, némi szégyenkezés és egy kevés jóvátétel lenne megfelelő. De ahogy a rabszolgaság ellen küzdő nemzetközi szervezetek emlékeztetnek rá, a rabszolgaságnak még ma sincs vége: mintegy 12 millió embernek kell elszenvednie szerte a világon.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
