Magyar rendezőnek köszönhetjük a Casablancát
2007. április 11. 17:00
<
Hollywood nagy öregje
Távozásának az volt az oka, hogy ajánlatot kapott az osztrák Sascha stúdiótól, s így remélhette, hogy teljesül régi vágya, a nagyszabású filmek megvalósítása. Bécsben valóban monumentális történelmi és bibliai tárgyú filmeket forgatott: Szodoma és Gomorra (1922), Rabszolgakirálynő (1924). Utóbbit nézte meg Párizsban Jack Warner, ezután szerződtette állandó munkatársnak Kertészt, 1927-ben.Kertész gyorsan alkalmazkodott az amerikai filmkultúra követelményeihez, de az Újvilág is hamar a keblére ölelte. Elképesztően gyorsan érvényesült, mivel a mozi népszerű műfajaiban maradandót alkotott. Élete értelme a szórakoztatás volt, de selejtet sohasem adott ki a kezéből, mert az amerikai filmipar jeles képviselőivel, népszerű sztárokkal vette körül magát. Rendkívül termékeny filmrendező volt, évente kétszer-háromszor forgatott, 1912-1962-ig 166 filmet rendezett.
Kalandfilmjei, westernjei, történelmi adaptációi a mai napig sem veszítettek frissességükből (Kid Galahad, 1937; Hét tenger ördöge, 1938; Robin Hood kalandjai, 1938; Ütközőpont, 1950; Huckleberry Finn kalandjai, 1960). Az ő rendezése a filmtörténet leghíresebb háborús melodrámája, a Casablanca (1942), amelyért 1943-ban a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat kapta. Ezen a filmen nemzedékek nőttek fel, s a mai napig műsoron tartják a világ televíziós társaságai.
Kertész szinte halála napjáig dolgozott, utolsó filmjét Komancsok címmel 1962-ben forgatta. 1962. április 10-én halt meg Hollywoodban. Annak ellenére, hogy Kertészt sokan az egyik legamerikaibb művésznek tartják, magyarságát mindig büszkén vállalta, bár haza soha többé nem látogatott.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
