Népirtáshoz vezetett a bosnyák-szerb konfliktus
2007. április 6. 15:30
Tizenöt évvel ezelőtt, 1992. április 6-án Szarajevó ostromával kirobbant a mintegy 100 ezer halálos áldozatot követelő boszniai háború, amely közel másfél millió embert tett földönfutóvá és menekültté.
<
Megoldatlan történelmi problémák
A kilencvenes évek elején kirobbant délszláv háború történelmi előzményei rendkívül mélyen gyökereztek az európai történelemben. A Balkán tarka nemzetiségi összetétele már a Habsburg és a török birodalom számára is nehézségeket jelentett, a nemzetiségi problémákat azonban hosszú éveken át, még Tito Jugoszláviájában is sikerült féken tartani.
Milosevic 1989-ben alkotmánymódosítást eszközölt a szerb alaptörvényben, ami által Koszovo és a Vajdaság (Vojvodina) jelentős mértékben veszített autonómiájából, ám Szerbia a két tartomány, Koszovó, a Vajdaság, valamint Montenegro és nem ritkán Bosznia és Hercegovina szavazatát magáénak tudva döntő fölénybe került a jugoszláv szövetségi elnökségben. A többi tagköztársaság föderációs reformjaira irányuló felhívások süket fülekre találtak, az 1990 januári rendkívüli pártkongresszus pedig már a vég kezdete volt.
A legsúlyosabb válság azonban a háromnemzetiségű Bosznia-Hercegovinában alakult ki. A szerbek, a horvátok és a muzulmán bosnyákok lakta tagköztársaságban az 1990-ben megalakult nagykoalíciós kormány és az etnikai megosztottságot tükröző államvezetés (bosnyák elnök, szerb házelnök, horvát kormányfő) kezéből kicsúszott az irányítás, a szerb képviselők pedig 1991 októberében a parlamentből kivonulva megalakították saját parlamentjüket, majd 1992. január 9-én kikiáltották saját államukat, a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaságot (1992 augusztusától Republika Srpska).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
