A nácik degeneráltnak tartották a Carmina Buranát
2007. március 29. 08:00
<
Lerombolta a régi sablonokat
Orff elsősorban színpadi muzsikus. Operáiban az antik minta nyomán a színjáték, a tánc, ének és zene teljesen egyenrangú, koncepciója egy Wagnert meghaladó, új Gesamtkunstwerk (összművészet) volt. Darabjait maga rendezte, színpadképet, díszleteket tervezett, olykor a szöveget is maga írta.
További fontos művei: A Hold (1937-38) és Az okos lány (1941-42) Grimm-mesék nyomán, Catulli Carmina (Catullus dalai, 1943), Die Bernauerin (1947), Antigoné (Hölderlin fordítására, 1948), Afrodité győzelme (1952), Szentivánéji álom (1952), Astutuli (1953), Oedipusz (1956), Prométheusz (1966). Írt húsvéti kantátát és karácsonyi misztériumjátékot is.
Kiemelkedő jelentőségű volt zenepedagógiai módszere, amely főleg a ritmusérzék kifejlesztését, továbbá a beszéd, a zene és a mozgás egységét célozta meg. Módszerét, amely a csoportos gyakorláson, az alkotókészség felkeltésén és az ütőhangszeres játékon alapul, ma is széles körben alkalmazzák a világban a gyermekek zenei nevelése során.
1924-ben Dorothea Günther tornásznővel iskolát alapított Münchenben, ahol gimnasztikát, táncot és zenét együtt tanítottak, a zenei nevelést a mozgásra és a rögtönzésre alapozva. Itt dolgozott tíz évig, s itt alakította ki Karl Maendler zongoraépítővel régi és új elemekből összeállított ütőhangszer-együttesét, az Orff-Instrumentariumot zenepedagógiai elképzeléseinek megvalósítására. 1950-1960 között zeneszerzési mesteriskolát vezetett Münchenben.
Nyugalmazása után, 1961-ben átvette a salzburgi Mozarteum Orff-Intézete zenepedagógiai központjának vezetését. 1982. március 29-én halt meg Münchenben.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
