Hétvégi várkalauz: Essegvár
2007. március 23. 15:00
Veszprém városától nyugat felé haladva a második község Bánd, melynek házai fölött emelkedik az Essegvár maradványait rejtő domb.
A vár korai magját egykori források szerint az 1270-es években emeltette a környék földesurának számító Igmánd nembeli Lőrinc, ami a továbbiakban neki és családjának valamint a szolgaszemélyzetnek szállásul szolgált. Egy 1309-ből származó oklevél szerint a négy jobbágyfaluból álló várbirtokot megvásárolta Lőrinte nembeli Lőrinte előkelő, akinek utódai később felvették az Essegvári családnevet.
Mivel Lőrinte Károly Róbert pártjára állt, Kőszegi Iván báró - a félelmetes dunántúli oligarcha - hadat vezetett ellene. A támadók sikerrel jártak, elfoglalták az erődítményt, és foglyul ejtették a birtokost is, akit a rettegett Iván báró parancsára lófarkon hurcolva végeztek ki. Négy esztendő múltán azonban a győztes csatákat vívó királyi hadak visszavették a bitorlóktól a várat, melyet az uralkodó az őt hűséggel szolgáló Lőrinte fia Tamásnak juttatott vissza. A magánföldesúri kővárat fokozatosan bővítették ki, így 1332-ből már ismerjük a Szent György várkápolna létezését.
| |
|
A vár középkori rekonstrukciós rajza |
Egy 1341-es oklevél szerint a nemesi família két ága megosztozott a várbeli helyiségeken, a külső és belsővárban emelkedő tornyon, palotán és kapun. Miután az Essegváriak a trónkövetelő Nápolyi László táborához csatlakoztak, Zsigmond király elkobozta tőlük a várat és a bakonyi erdőispánság igazgatása alá rendelte. Az 1440-es években támadt belháborús időszakban Himfy Tamás veszprémi püspök fegyvereseivel kerítette hatalmába az erődítményt, amit csak a bátaszéki csatában kivívott győzelmük után tudtak visszaszerezni az Ulászló-párti Essegváriak.
1499-ben Essegvári Ferenc feleségül vette Himfy Orsolyát, akinek kezével együtt megkapta a döbröntei váruradalmat. Az ifjú pár rövidesen a kényelmesebb lakhatást biztosító Döbröntére költözött, így Essegvárra már kevesebb gondot fordítottak.
Pusztulásának körülményei nem ismeretesek, de valószínűnek látszik, hogy a Veszprémet 1552-ben ostromló török sereg egyik portyázó lovascsapata rohanta le és gyújtotta fel. A gazdátlan romokat többé nem építették újjá, köveit később a környékbeli lakosság hordta el lakóházaik újjáépítéséhez. A 20. századot már csak egyetlen tornyának csonkja érte meg, melyet napjainkban lelkes helyi várbarátok építenek újjá, de terveik szerint sor kerül majd az egész várrom föld alatt rejtőző titkainak feltárására is.
Megközelítés
Tervezze meg útját a T-Online Térképpel!
szerkesztőségét!
