Elhunyt az írás megszállottja
2007. március 7. 16:00
"Nem tehetek másként, egyszerűen írnom kell" - mondta a listák élén tanyázó francia író, aki a múlt hét végén 95 éves korában hunyt el Párizsban.
<
Troyat 1911. november 1-jén született Moszkvában jól szituált örmény kereskedő családban és az írói ösztönzést elsősorban a cári Oroszországra történő visszaemlékezéseiből merítette. Egy alkalommal szülőhazáját "álomországnak nevezte, amelyről a szülei meséltek neki". Külföldön főleg Puskin, Tolsztoj, Gogol, Gorkij és II. (Nagy) Katalin cárnő életrajzai tették ismertté nevét. (Nagy Katalin szóló életrajza Párizsban 1977-ben, Magyarországon 1995-ben jelent meg Romhányi Török Gábor fordításában, a Pesti Szalon kiadásában).
Az orosz cárokról, II. Sándorról és II. Miklósról, valamint Baudelaire-ről, Zoláról, Flaubert-ről és Maupassant-ról szóló életrajzainak nemcsak azt köszönhette, hogy nemzetközileg elismert író lett, hanem azt is, hogy 1959-ben beválasztották az Académie Francaise-be. A francia írók soraiban sokáig atipikusnak számított, mivel stílusa a 19. századi nagy orosz elbeszélőkre emlékeztet, de ugyanakkor modern és pszichoanalitikus fogások is felfedezhetők benne.
Jacques Chirac köztársasági elnök "a francia irodalom óriásának" nevezte, egy 1994-ben rendezett közvélemény-kutatáson pedig a franciák kedvenc írójuknak nyilvánították. Troyat azonban nem sokat adott a hírnévre és a kitüntetésre. "A siker nem jelent semmit. A munka embere vagyok, aki árnyékban él" - mondotta.
Troyat egész irodalmi munkássága aprólékos kutatásokra alapozódott. Csehov-életrajzának megírásához például felhasználta azt a csaknem ötezer levelet, amelyet mintegy 460 címzetthez írt azzal a kéréssel, hogy írják meg amit Csehovról tudnak.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
