Modern matematika a középkori mecsetekben
2007. március 1. 09:30
A 15. században olyan díszítő mintákat alkalmaztak, amelyeket a mai tudomány az úgynevezett kvázi - kristályos geometria kategóriájába sorol, és csak 30 éve ismer.
<
Peter Lu, a Harvard, és Paul Steinhard a Princeton Egyetem kutatója az iráni Iszfahán városának vallási épületein fedezték fel, hogy a tizenötödik századi mozaikok olyan komplex ornamentikát alkotnak, amely egyrészt különbözik a korábbi mozaikoktól, másrészt körzővel és mérőónnal aligha hozható létre.
Az iszlámban nagy hagyományai vannak a geometriai ábrázolásnak, azonban már a 13. században is keletkeztek olyan díszítések, amelyek sokkal bonyolultabbak a korábbiaknál. A perzsául girih elnevezésű mozaikok öt különböző formájú csempéből állnak, amelyekből ki lehet rakni tízszöget, ötszöget, hatszöget, rombuszt, vagy kristályt. A csempékkel az iszlám kézművesek számtalan mintát tudtak készíteni, erről tanúskodnak a mecsetek Törökország és Afganisztán között - mutat rá a Science című tudományos lap.
Az úgynevezett Penrose-fedés, vagy Penrose-parketta aperiodikus, az idomok rendje nem ismétlődik, és alapvetően kétféle rombuszból áll. Ezek ugyanolyan oldalhosszúságú, de más szögű rombuszok. A Penrose-fedésnek sok érdekes tulajdonsága van, de döntő, hogy az idomok rendje sohasem ismétlődik - olvasható a Wikipédiában.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
