Csíkvárdotfalván született 1901. június 28-án. Tanulmányait a Csíksomlyói Tanítóképző Intézetben, illetve a budapesti Polgáriiskolai Tanárképző Főiskolán végezte. 1926-1933 között ének-zene tanár volt Csíkszeredán és Kézdivásárhelyen. 1933 után volt kántor, egyházmegyei tanfelügyelő, a kolozsvári Tanítóképző igazgatója és minisztériumi tisztviselő Budapesten. 1951-1961 között tanított. Tudományos munkássága során népzenével, történelmi zenével, néprajzi, nyelvészeti és irodalmi kérdésekkel foglalkozott. 1929-ben járt első gyűjtőútján a moldvai csángó magyarok falvaiban, és ettől kezdve e táj és népcsoport elismert tudósa lett. Lefordította és közreadta a Bandinus-kódexet, és több, a moldvai katolikusok múltjára vonatkozó okmányt. Dallamokkal egészítette ki és kiadta Kájoni János katolikus énekgyűjteményét, a Cantionale Catholicumot. Márton Áron erdélyi püspök életútjáról Rendületlenül címmel írt regényt. A Széchenyi-díjat 1991-ben kapta meg. Budapesten érte a halál.