Az utolsó keményvonalas: 65 éves Kim Dzsong Il
2007. február 16. 17:00
Február 16-án tölti be hatvanötödik életévét Kim Dzsong Il, a kommunista Észak-Korea vezére, aki 1994 óta áll országa élén.
<
Homályos múlt a kedves vezető mögött
Kim Dzsong Il hivatalos életrajza szerint 1942. február 16-án született a Koreai-félsziget északi részén található Paektu-hegynél. Korabeli szovjet források szerint azonban Habarovszk városának közelében látta meg a napvilágot, ahol apja, a későbbi "szeretett és tisztelt nagy vezér" Kim Ir Szen századosként szolgált egy koreai és kínai menekültekből álló hadegységben. Valószínűleg születési évét is kozmetikázták, hogy apja harmincéves korára essen (aminek a koreai kultúrában nagy jelentősége van). A hivatalos életrajz kitér rá, hogy Kim Dzsong Il születését egy fecske jósolta meg, s világra jövetelekor kettős szivárvány és egy új csillag jelent meg az égen.
Kim Ir Szen - avagy Jurij Irszenovics Kim, ahogy a Szovjetunióban töltött évek alatt nevezték -, a második világháború végén visszatért Phenjanba. A család egy japán tisztviselő kertes, medencés villájába költözött be, Kim Dzsong Il fivére ebbe a medencébe fulladt bele 1948-ban, egy évvel később terhes anyja is meghalt. Kim tanulmányait nagy valószínűséggel a baráti Kínában végezte, ahová apja még a koreai háború idején küldte (hivatalos életrajza szerint Phenjanban, a párthivatalnokok gyerekeinek fenntartott intézményben végzett).
Az egyetemet 1964-ben politikai gazdaságtan szakon végezte, diplomájának 1964-es átvételekor a legmagasabb akadémiai kitüntetésben részesült. Kim megtanult angolul is, egyes források szerint Dom Mintoff egykori máltai kormányfő vendégeként több nyarat is eltöltött a földközi-tengeri szigeten, hogy fejlessze angol tudását.
Propaganda mindenek felett
Karrierje nem lehetett kérdéses, mert apja, Kim Ir Szen ekkorra megszilárdította hatalmát. Fia rakétagyorsasággal emelkedett a pártapparátusban. Huszonhat évesen a Koreai Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, nem sokkal később már a párt propagandáért felelős igazgatója lett. Mindeközben Kim Ir Szen újra megnősült, és mivel második házasságából is született egy fia, egyre többször merült fel az utódlás kérdése. Kim Ir Szen egyszerű eljárást választott: fiait a viszálykodás elkerülése érdekében elválasztotta, Kim Pjong Il 1988 óta külföldön - jelenleg Lengyelországban - nagykövet, Kim Dzsong Il pedig otthon jutott egyre magasabb politikai pozíciókba.
Apja nyomdokaiba lépve növekvő befolyásra tett szert, a nyolcvanas években már gyakorlatilag ő uralta a pártot; volt kulturális miniszter és irányította a Dél-Korea elleni párttevékenységet. Egyre gyakrabban emlegették "kedves vezetőként", majd "páratlan hazafiként, a nemzet atyjaként", "győzhetetlen és vasakaratú parancsnokként, páratlan legendás hősként", újabban "a XXI. század dicsőségének" - a magasztaló jelzők kifogyhatatlanok.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
