A legkedveltebb orosz drámaíró: 170 éve halt meg Puskin
2007. február 12. 15:00
Százhetven éve, 1837. február 10-én hunyt el Pétervárott Alekszandr Szergejevics Puskin orosz költő és drámaíró, az orosz irodalom egyik legismertebb és legkedveltebb alakja.
<
A kaukázusi fogoly
Moszkvában született 1799. június 6-án. Apai ágon a legrégibb orosz nemesek közé tartozott, anyai ősei közt ott találjuk I. Péter etióp származású apródját, Hannibált (eme őséről Nagy Péter szerecsene címmel írt elbeszélést). Művelt otthonban nevelkedett: apja elegáns francia verseket írt, nagybátyja, Vaszilij Puskin a maga korában elismert író-költő volt. A család gazdag könyvtára, a francia nevelők, az orosz dajka, akitől az orosz nyelv szeretetét kapta, formálták szellemét.Még a líceumban hozzákezdett Ruszlán és Ludmila című elbeszélő költeményéhez, amelyet a klasszicista ízlés konvencionális formái helyett mesterkéletlen, népi stílusban írt - emiatt a konzervatív kritikusok élesen támadták. 1820-ban kéziratban terjedő "szabadságverseiért" száműzetésre ítélték, de tekintélyes barátai közbenjárására nem Szibériába, hanem délre, Besszarábiába és a Kaukázusba irányították. Ekkor írta Byron iránti rajongását tükröző déli poémáit, A kaukázusi fogoly (1820-21) és A bahcsiszeráji szökőkút (1821-23) címmel.
Hamarosan a mozikban: Puskin utolsó párbaja
1823 júliusában Odesszába került, ahol hivatali főnöke, Voroncov főkormányzó eleinte pártolta, de szabadságeszméi miatt és férji féltékenységből, egy elfogott levele alapján istentagadásért feljelentette. 1824-ben a déli száműzetést a mihajlovszkojei házi őrizet váltotta fel. Itteni elszigeteltsége a magány és a gyermekkori emlékek élményével ajándékozta meg, egyben elmélyült tanulmányokat, munkára összpontosított hónapokat jelentett. Puskin kiadta kötetnyi versét, megírta Borisz Godunov című drámáját és az Anyegin hatodik énekét.
1826-29 között élete rendkívül mozgalmasan telt: a dekabrista mozgalom leverése után I. Miklós cár Moszkvába kérette a költőt, akit a házi őrizet alól saját ellenőrzése alá vont. A moszkvai időzés alatt újabb irodalmi tervek és barátságok szövődtek a ljubomudri, azaz "bölcselők" kör tagjaival. Előttük olvasta fel a Borisz Godunovot, amelynek történelemszemléletét számon kérte a "magas cenzúra".