Az olasz gótika legnagyobbja: 670 éve halt meg Giotto
2007. január 8. 15:00
Hatszázhetven éve, 1337. január 8-án halt meg Firenzében Giotto di Bondone festő, építész és szobrász, a trecento és az olasz gótika legnagyobb alakja.
<
A titokzatos életű mester
Művei alapján úgy tartják, a 13. század római művészete, főleg Pietro Cavallini piktúrája hatott rá. E befolyás valószínűleg Assisiben érte, az Izsák Mesternek nevezett, ismeretlen művész révén - bár egyesek őt is Giottóval azonosítják. A legkorábbi, neki tulajdonított művek, az 1296 körül készült Krisztus siratása és a Feltámadás a San Francesco templomban láthatók.
Néhány évvel később kezdődtek a Szent Ferenc életét bemutató freskósorozat munkái, valószínűleg már Giotto vezetésével. Az ő műve lehet a sorozat koncepciója és a képek szerkesztése, bár számos segítője volt. Majd minden képen csodák láthatók, ám a természetfelettit a hőséből sugárzó akaraterő eredményének mutatja be, nem rendkívüli, irracionális dolognak.
A századfordulón Rómába hívták, itt került kapcsolatba az antik kultúra emlékeivel és az ókeresztény falfestéssel. Az örök városban neki tulajdonítják a Szent Péter bazilikában látható Vízen járó Krisztus című mozaikot, a nagy oltárképet a Vatikáni Múzeumban és a San Giovanni di Laterano templom VIII. Bonifác-freskójának egy részletét, bár mindegyik alkotás szerzősége vitatott.
Giotto 1303-1306 közt festette a padovai Arena-kápolna freskóit: az Utolsó Ítéletet, Joákimot és Annát (Mária szüleit), Mária életének jeleneteit, az Angyali Üdvözletet, Krisztus szenvedéstörténetét és a Pünkösdöt, valamint az erények és bűnök allegóriáit. Ezek a legjobb munkái, elbeszélő tehetségét az anatómia és perspektíva alkalmazása is segíti. Egyesek vitatják, hogy az assisi Szent Ferenc legendák mestere azonos lenne a padovai Arena-kápolna freskóinak alkotójával, amelyeket általánosan Giottónak tulajdonítanak. Így azonban mit sem tudnánk az assisi művek alkotójáról, bár nála ugyanazok a hatások jelentkeznek, mint Giottónál.