A XIX. század végi magyar líra kiemelkedő képviselője Mezőcsáton született 1843. november 30-án. 13 éves koráig zsidó tudományokat tanult Miskolcon, majd a rimaszombati gimnáziumban és a debreceni református kollégiumban tanult. 1862-67 között vidéken házitanító. 1868-tól Pesten élt, másfél évig nyomdai korrektor volt. 1871-73-ban a Képes Világ szerkesztője. Pályája kezdetén a népnemzeti iskola hatása alatt főként balladákat írt (Simon Judit, Ágota kisasszony). Az 1890-ben általa útnak indított A Hét című irodalmi folyóirat hamarosan vezető szerepet töltött be a magyar irodalmi közéletben. Ez volt az első olyan polgári szemléletű folyóirat, amely következetesen mutatta be az újabb nyugat-európai és orosz irodalom eredményeit. Költészetében szakított a klasszikus verselési szabályokkal, a hangsúlyos verseléssel ötvözött sajátos, modern ritmikát teremtett. Lírájának fő témája a mellőzöttsége miatti keserűség. Sokszínű költészete a magyar és a zsidó, a népies és modern, a falusi és a városi, az epikai és a lírai, a realisztikus és a mesei elemeket egyesítette.