Grigorij Jefimovics Novik paraszti származású volt. 1904-től különböző vallási szektákhoz csatlakozva, mint `szent ember` kolostorról kolostorra vándorolt, majd Pétervárra érkezve bejutott a legmagasabb társadalmi körökbe. 1905-ben Alekszandra Fjodorovna cárné kérésére a cári udvar is befogadta, ahol a hírhedt kalandor szinte hihetetlen befolyást gyakorolt a cári házaspárra. Tőle várták a hemofíliában szenvedő cárevics gyógyulását, s amikor a kisfiú állapotában némi javulás állt be, a kalandor `csodatevő` híre a legmagasabb helyen is megerősítést nyert. Egyre növekedett befolyása, s egyetlen szavára a cár minisztereket és tábornokokat menesztett. Az orosz főnemesség körében azonban mind nagyobb elégedetlenséget keltett a félanalfabéta szélhámos petrográdi garázdálkodása, ezért elhatározták: elteszik láb alól. Feliksz Juszupov herceg több társával karöltve meghívta palotájába a kegyencet és 1916. december 30-án agyonlőtte. Holttestét a Névába dobták, de a cárné kihalásztatta és eltemettette. Az 1917 februári forradalom után koporsóját Cárszkoje Szeloban megtalálták és a holttestet elégették. A merénylőket egyébként nem vonták felelősségre. Juszupov herceg Franciaországba távozhatott, s 1967-ben bekövetkezett haláláig ott is élt.