La Carla Ariége-ben született. Protestánsból rövid időre katolikussá lett, majd visszatért eredeti hitére és Genfbe (1670), később Sedanba és Rotterdamba menekült, ahol történelmet és filozófiát tanított, de hitvitái miatt 1693-ban elvesztette katedráját. Korához képest rendkívüli bátorsággal és következetességgel bírálta a vallási dogmákat, a modern kritikai gondolkodás egyik úttörője volt. Szabad kutatószellemét, amely az elterjedt babonák elleni fellépésre késztette (`Elegyes gondolatok az üstökösről`, 1682) és toleranciaigényét inkább a kálvinizmus szellemi és erkölcsi hatása, mintsem szabadgondolkodó nézetei magyarázzák. Történelmi és kritikai szótára (1695-1697) eredeti módszert vezetett be: minden felvett témához hosszan idézett különböző elméleteket és véleményeket, amelyeket egymással szembe is állított, és kiadós kommmentárokkal látott el. Tudományosan összegyűjtött és tanulmányozott dokumentumok vizsgálatára építette a történelmet, hozzásegített az igazság és a felismerhető tévedés különválasztásához. Rotterdamban érte a halál. Mikes Kelemen Törökországi leveleiben felismerhető hatása. Materialista nézeteit Martinovics Ignác is ismerte. Hatása megfigyelhető még Kölcseynél és Csokonainál is.