Marosvásárhelyen született 1903. március 1-jén. Kolozsváron járt színiiskolába, és 1923-ban lépett színpadra először Temesváron, majd Tordán, Marosvásárhelyen, Aradon játszott. 1923-ban került Budapestre, 1925-ben a Nemzetihez szerződött, majd fél évet az Egyesült Államokba szerepelt. 1928-ban a Magyar, 1930-ban ismét a Nemzeti, s 1931-35 között a Vígszínház tagja volt, majd 1935-től haláláig a Nemzeti Színházban játszott. Jászai Mari művészetének közvetlen folytatójának tekintették, szoborszerű alakjával, tiszta, mély zengésű hangjával, átélt játékával a drámairodalom szinte valamennyi hősnőjét megformálta, de már a XX. századi új lélektani ismeretekkel felvértezve legigazibb sikereit a tragédiákban érte el. Egyik legkiválóbb szerepe Racine Phaedrája volt, illetve Lady Macbeth alakítása. A színpadon és az életben is királynői jelenség volt. A Kossuth-díjat 1952-ben kapta. Budapesten érte a halál.