Az olasz romantika, risorgimento (újjászületés) jeles képviselője Milánóban született 1783. december 23-án. A Conciliatore című hazafias szellemű folyóirat munkatársa volt, s kapcsolatba került a Lombardia felszabadításáért küzdő Confalonierivel, akinek letartóztatása után száműzetésben élt Franciaországban, Angliában és Belgiumban. Hazatérése után Lombardia és Piémont egyesítéséért küzdött. Lírájában mindenek előtt a hazafias-harcias felfogás mutatkozik meg. Műveiben az érzelmek szabadsága nevében hadat üzen a klasszicizmus üres formalizmusának. Stílusára az elégikus szomorúság, drámai hevület jellemző. Költői programja: a költő kötelessége a nemzeti érzéseket felkelteni népében. Fő művei: Románcok (1822-24), Ábrándok (1829). Torinóban érte a halál.