Tömörkény Cegléden született. Szegeden volt könyvtárigazgató, s részt vett a Szeged környéki ásatásokban. Összegyűjtötte a szegedi népélet tárgyait, s néprajzi gyűjteménye igen gazdag és értékes anyaggá fejlődött. Jelentős néprajzi és archeológiai dolgozatokat írt, s több ezer tájszót gyűjtött össze. 1904-től a szegedi városi múzeum igazgatója volt. Cikkeit rendszeresen közölték a fővárosi lapok, így a Pesti Napló és a Pesti Hírlap is. Tagja volt a Petőfi Társaságnak, élvezhette Mikszáth és Gárdonyi barátságát. Sok könyvet és elbeszélést írt, s ezek határainkon túl is népszerűek voltak. Önálló kötete például még kínaiul is megjelent. Ugyanakkor vidéki életformája és felfogásának tudatos konzervativizmusa miatt szépírói értékei és újdonságai Magyarországon sem a korabeli köztudatba, sem az irodalomtörténetbe nem méltányosan kerültek. Legfőbb témája a Szeged környéki parasztemberek sorsa, s egyetlen igazi műfaja a hosszabb tárcaelbeszélés volt. Ezek közül a legjobb a Förgeteg-történetek. A dél-alföldi városban hunyt el 1917. április 24-én.