Kolozsvárott látta meg a napvilágot 1858. június 7-én. 1880-ban szerzett diplomát, majd Lipcsében, Münchenben, Bécsben és Párizsban járt tanulmányúton. 1887-től a budapesti egyetemen tanított, s volt a IV. belklinika igazgatója is. Kiemelkedő orvosi munkássága mellett jelentős az orvosi műnyelv magyarosítása érdekében végzett tevékenysége. Az agykéregre vonatkozó vizsgálatai alapján alkalmazta a róla elnevezett műfogást a térdreflex kiváltásánál, továbbá kimutatta az arcideg szerepét a könny elválasztásában. Jelentősek a hipnózisra, a hisztériára és a neuraszténiára vonatkozó kutatásai. 1960-ban róla elnevezett emlékérmet alapítottak önálló kutatáson alapuló orvosi munka jutalmazására.