A zsitomiri születésű katona részt vett az orosz fennhatóság elleni 1863-1864. évi lengyel felkelés katonai előkészítésében és szervezésében. A cári hatóságok fogságából sikerült Franciaországba szöknie, s a lengyel emigráció baloldali csoportjának egyik vezéralakja lett. 1871-ben a párizsi kommün fegyveres erőinek főparancsnokává nevezték ki, május 23-án a barikádokon hősi halált halt.