A szombathelyi születésű sportoló államtudományi doktorátust szerzett, majd művészeti titkárként és szabadalmi ügyvivőként dolgozott. Diákszövetségi vezető és az Egyetem és Ifjúság című lap felelős szerkesztője, egyben kiadója volt. 1939-ben az átszervezett főiskolai sportszövetség főtitkára lett. Jogi tanulmányai idején a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club híres szakosztályában vált ismert vívóvá. Az 1935-ös budapesti főiskolai világbajnokságon két aranyérmet szerzett, ugyanebben az évben tagja volt a lausanne-i EB-n győztes együttesnek, az egyéniben pedig ezüstérmes lett. Az 1936. évi berlini olimpián a magyar kardcsapat tagjaként aranyérmet nyert. Pályafutása legértékesebb egyéni sikerét 1940-ben Velencében aratta, ahol a Tersztyánszky-emlékversenyen mind a hat olasz ellenfelét legyőzve végzett az első helyen. 1945 után Argentínában telepedett le. Magyarságát ott sem tagadta meg, jelentős segítséget nyújtott 1962-ben a Buenos Airesben rendezett vb-n szerepelt magyar vívóknak. Buenos Airesben halt meg 1978. március 31-én. Néhány éve Szombathelyen iskola őrzi az emlékét.