Nagysomkúton született 1938. július 2-án. 1955-60-ban a kolozsvári egyetem magyar szakán folytatta tanulmányait. Első versei 1956-ban az Utunkban jelentek meg, 1958-59-ben az Igaz Szó kolozsvári belső munkatársa volt. 1962-ben adta közre Bukarestben a Forrás-sorozatban Álom a repülőtéren című első verseskötetét. 1960-1970 között Bukarestben élt, az Előre munkatársa volt. 1970-ben betegnyugdíjba ment, Kolozsváron telepedett le. Az erdélyi irodalom kiemelkedő egyénisége volt. Költészetére jellemző, hogy erősen érzelmi töltésű, hagyományőrző erdélyi népköltészetet ötvözött európai léptékű, eliot-i kísérletekkel, amelyek tartalmukat tekintve József Attila gondolatát idézik: `A mindenséggel mérd magad`. Hatalmas verstörténeti tudása volt, virtuóz költői tehetségként kedvelte a különféle verselési módok, stílusirányzatok keverését, a kollázst. Az emberi élet egyetlen méltó tartalmát a folytonos küzdelemben látta, a szüntelen gondolati és érzelmi küzdelem hatotta át nagy szimfonikus költeményeit (Emeletek avagy a láz enciklopédiája, Haláltánc-szvit, Kényszerleszállás, Ez a nyár). Irodalomtörténészként főként Arany János és Eminescu munkásságával foglalkozott. Kiváló műfordító is volt. Kolozsvárott hunyt el. Harminc évvel a halála után derült ki, hogy Balogh Ferenc fedőnéven a román titkosszolgálatnak jelentett.