Papi szemináriumot végzett Esztergomban, majd Serédi Jusztinián hercegprímás ösztöndíjával Rómába ment, ahol filozófiai végzettséget, majd teológiai doktori címet szerzett a Szent Gergely egyetemen. 1943-ban az esztergomi érseki hivatalban szolgált, majd 1946-ban, Rómába visszatérve megszerezte a filozófiai doktorátust is. 1947-ben visszatért Magyarországra és egyetemi tanár lett a Szent Imre Kollégiumban. Innen vitte el 1948. november 26-án az ÁVO. 1949-ben Mindszenty bíborossal együtt életfogytiglani fegyházra itélték azzal a váddal, hogy kapcsolatot tartott a Nyugattal és ő rendelte el a bíboros ellen felhasználható iratok megsemmisítését. Nyolc évi fogság után, 1956-ban szabadult ki. Ausztriába ment és ott megszervezte a Magyarországra irányuló élelmiszer-utánpótlást. A forradalom leverése után az emigrációt választotta. Előbb Dániában teljesített magyar lelkészi szolgálatot, később Angliában telepedett le, ahol haláláig a magyar menekültek főlelkésze volt, emellett pápai kamarási tisztet is betöltött. A rendszerváltás után, 1990-ben rehabilitálták, hamvait - végakarata szerint - 1995-ben Esztergomban Mindszenty József földi nyughelye közelében helyezték el.