Rodin és Maillol mellett a 20. század elejének legjelentősebb szobrásza Mouuntauban-ban látta meg a napvilágot. A toulouse-i képzőművészeti főiskolán tanult, majd 1885-ben Párizsba ment. Először Jean-Baptiste Carpeaux-nál, Alexandre Falguére-nál és Jules Dalou-nál tanult, majd Auguste Rodin tanítványa lett, akinek egész pályáján a hatása alatt maradt, de az egyiptomi, az archaikus görög és a gótikus stílus befolyása is érzékelhető művészetében. 1900-ban készítette első jelentős művét, Apolló-fej című szobrát, melynek fenséges méltósága és nagy síkfelületei a korai klasszikus görög alkotásokat idézik. Nagy sikert aratott 1910-ben a párizsi Szalonban Íjazó Heraklész című alkotásával, mely szintén az archaikus, illetve klasszikus görög műveken alapul, noha testtartása mozgalmasabb, s az izomzat hangsúlyosabb. Beethoven - nagy tragikus maszk című műve dúlt felületei révén portrén túli erővel fejezi ki a zeneszerző drámáját, idegenségét a világtól. Ekkor készítette a Rodin munka közben című egész alakos portréját, melynek feje Michelangelo Mózesére utal. 1912-ben reliefeket készített a Champs Elysées Színház számára, ezeken Apollót és a táncoló múzsákat ábrázolta, igen összefogott formában. 1914-ben keletkezett újabb kiemelkedő alkotása, a Haldokló kentaur, amellyel a pogányság vereségét kívánta érzékeltetni. Jelentős szobra az Elzászi szűz című műve is. Az I. világháború után készítette monumentális emlékmű-szobrait: Léon Chladel, és az 1870-71-es porosz-francia háború emlékművét Montaubanban, a Mickiewicz-emlékművet Párizsban, Alvear tábornok lovasszobrát Buenos Airesben és Minerva-szobrát, melyet az első világháború halottainak emlékére készített. Ezek sajátos, erőteljes, mozgalmas plasztikai alkotások. Festőként és grafikusként arcképeket, zsánerképeket, grafikákat, könyvillusztrációkat készített. A Le Raincy-i templomban üvegablaka látható. Kora jelentős művészeti tanára volt, műterméből alakult később az Académie de la Grande-Chaumiére. 1929. október 1-jén halt meg a Párizs közeli Le Vésinet-ben. Bourdelle Rodin és Maillol mellett a XX. század elejének legjelentősebb szobrásza, de Rodin árnyékából sosem tudott kilépni. Mesterétől főleg felületeinek töredezettségében, alkotásainak tragikusságában különbözik. A magyar mesterek közül Kisfaludi Stróbl Zsigmondnál és Kerényi Jenőnél mutatható ki a hatása. Magyarul Harsányi Zoltán foglalkozott művészetével, Bourdelle című kötete 1977-ben jelent meg.