A XX. századi olasz irodalom kimagasló alakja Belluno-ban látta meg a napvilágot. Pályáját újságíróként kezdte, a II. világháború után a Corriere della Sera munkatársa volt. Több Scala-előadás díszleteit és kosztümjeit tervezte. Írt drámát, Egy klinikai eset (1953) címmel, de jelentősebbek elbeszélései, regényei. Alkotói módszere a szürrealista, tudományos-fantasztikus megközelítés, gyakran eredeti mesei motívumokat alkalmaz regényeiben. Első regénye, A hegyek Barnabója 1933-ban jelent meg. Leghíresebb regénye a Tatárpuszta, amelyből, csakúgy mint az Egy szerelem története című művéből, film is készült, amelyet a Magyar Televízió is bemutatott. Válogatott elbeszélései Hajtóvadászat öregekre címmel 1974-ben jelentek meg magyarul. Fokozott érzékenységű, kifinomult és szkeptikus értelmiségi, műveiben a fantasztikus elemek nem játékos kedvű fantáziálgatások. Művészetén Poe, Maeterlinck és Franz Kafka hatása érződik. Műveiben az élet értelmét, határait, lehetőségeit s az embert meghatározó külső és belső tényezőket vizsgálja, a nagyvárosok poklát, a magányt, a félelmet, az agresszivitást. 1972. január 28-án hunyt el Milanóban.