A budapesti egyetemen Huszti József tanítványa volt. 1941-ben Calanus püspök Attila életrajzáról doktorált. 1941-42-ben Paul Lehmann mellett Münchenben tanult. A 2. világháborúban hadifogságba esett, magántanári képesítése elmaradt. 1962-től az ELTE tanára, 1972-től a latin tanszék vezetője volt. Főleg a magyarországi latin irodalommal foglalkozott, e területen úttörő munkásságot fejtett ki. A középkori latin nyelv, s ezen belül a magyarországi latin nyelvű irodalom kiváló kutatója volt. Kutatásait Kossuth-díjjal (1955) jutalmazott könyvében foglalta össze az Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái című művében. Legnevezetesebb fordítása Hess András Chronica Hungarorumja (1973). Budapesten hunyt el 1977. február 3-án.