Jancsó: mohácsi vészben élünk
2006. szeptember 29. 15:19
A nyolcvanöt éves Jancsó Miklós nemrég fejezte be harmincadik nagyjátékfilmjének forgatását. Az örökifjú művész a Népszavának adott interjúban elmesélte, hogy ezen a `huzatos tájon` sosem volt biztonságérzete, de örül, amiért demokráciában élünk.
- Gyakran találkozni a filmjeiben történelmi hagyomány aktualizálásnak anakronisztikusságával. A mohácsi vészben az egyik szereplő kijelenti, hogy nekünk nem Mohács kell, hanem állandóan Mohács van...
- Folyamatos Mohácsi vészben élünk, mert huzatos a táj nagyon. A Balkán se kutya, mindig innen jött a balhé...
- Sok időt töltött külföldön, nem gondolt emiatt az emigrálásra?
- Nem nagyon. Egyrészt későn mentem ki, és negyven, ötven éves korában az ember már nem cserél szívet - ahogy mondták az öregek. Egy kollégám emlegette mindig: "menjenek el ők, én idevaló vagyok".
- Ön is, mint akár Goethe, átélt egy századot, látott sokféle társadalmi rendszert, miképp vélekedik demokráciánk helyzetéről?
- Fantasztikus dolognak tartom, hogy most szabadság van. Sajnos némelyeknek nagyon terhes, hogy saját maguknak kell dönteniük fontos kérdésekben. Ezek a tájak nem ezt szokták meg. Nemcsak Magyarországon, másutt is ez volt, mindig döntött valaki fölöttünk. A nálunk szerencsésebb nemzetek már korábban belekóstoltak a demokráciába. A felnőttség szemléletébe, amely szerint saját magunknak kell meghatároznunk sorsunkat. Az emberek errefelé nem nagyon szeretik az ilyesmit.
- Utóbbi napokban valahogy a biztonságérzetünk megingott...
- Nekem biztonságérzetem sosincsen.
- Menyire látja stabilnak a demokráciánk intézményrendszerét?
- Pillanatnyilag a világtendencia nem a fasizmus felé megy. Nemrégen járt nálam az orosz filmszövetség elnöke, rendező, aki elmondta, hogy szívesen kirándulna Kaposvárra, mert ott volt katona. Kérdezem tőle, milyen alegységnél szolgált, csak nem a rakétásoknál? Ilyenkor döbbenünk rá, milyen szerencse, hogy megváltozott a világ...
A teljes interjú a Népszavában olvasható
Támogasd a 
szerkesztőségét!
