Tisztelt Épület Elvtárs!
2006. szeptember 27. 15:37
Az idei Kulturális Örökség Napjainak tematikus középpontjába a szocialista realizmus építészetét állították. Nem mondhatnánk, hogy a látnivalók súlyaránya túlságosan elbillent volna ebbe az irányba, de azért voltak bőven vezetések az ötvenes évek épületeiben, kiállítások a kor jellegzetes építészeti elképzelései bemutatására. Több ilyen is nyílt az elmúlt napokban, hetekben - írja a Mancs.
A szocreál kifejezés manapság leginkább szitokszó, habár magát a jelenséget egyre emészthetőbbé teszi a történelmi távlatban megbúvó mulandóság, amely ebben az esetben főként megkönnyebbülésre ad okot. Az ormótlanság, a komor egyformaság mögül elporladt a társadalmi, a parancsuralmi kontextus, és ami egykor magát a diktatúrát jelenítette meg, azt ma már egyre inkább kötődések nélküli, viszont felettébb sajátos stílusjegyek halmazaként tudjuk szemlélni. A múzeummá lett pártszékházba nem gondoljuk bele az egykori helyi kényurat, a párttitkárt, a lakótelepi házba sem a besúgó házmestert, így hát önfeledten elidőzhetünk bizonyos részletek öncélúan klasszicizáló megoldásain, az ornamentikus elemek kidolgozottságán. Nem is beszélve az egész építészeti korszakot átlengő konzervativizmusról, amely leginkább talán az akkori hatalmi elit ízlésbeli pallérozatlanságával hozható összefüggésbe. Nagyon poros, enyhén patinás és meglehetősen karakteres: ez a mából nézve a szocreál.
A Magyar Narancs cikke az építészeti szocreálról
szerkesztőségét!
