Az utolsó faházban született elnök: 125 éve halt meg James Garfield

2006. szeptember 19. 13:15

Százhuszonöt éve, 1881. szeptember 19-én halt meg James Garfield, az Egyesült Államok huszadik elnöke.

A csatatértől a képviselőházig

1831. november 19-én született Ohio államban, egy telepes házaspár öt gyermeke közül legfiatalabbként. (Ő volt az utolsó azon elnökök sorában, akik még a terjeszkedés közben, `faházban születtek`.) Apját kétéves korában elvesztette, anyja és egy nagybátyja nevelte fel tisztes szegénységben. A gyerekeknek igen korán dolgozniuk kellett, így évente csak három hónapot járhattak iskolába. Garfield tizenhat évesen Clevelandbe ment, ahol tanulmányai költségét matrózként, illetve hajóvontató öszvérek terelésével, később iskolatársai tanításával teremtette elő. 1856-ban tanári diplomát szerzett, s Hiram városában egy középiskolában helyezkedett el, amelynek egy évvel később már igazgatója volt.

Ekkoriban már javában politizált, az akkoriban Amerikát megosztó rabszolgaság kérdésében az intézmény kiterjesztése ellen, az államok jogainak ügyében az Unió megerősítése mellett foglalt állást. Az 1854-ben alapított Republikánus Pártba lépett hát be, és ennek színeiben választották be Ohio állam szenátusába. A serény férfiúnak arra is maradt ideje, hogy 1858-ban megnősüljön és nem sokkal később az ügyvédi vizsgát is letette.

A polgárháború kitörése után jelentkezett a hadseregbe, s - főként tanítványaiból - önkéntes csapatot állított fel. A katonai tudományokat menet közben sajátította el, embereit kezdetben kézikönyvvel kezében dirigálta. Tudományát hamarosan a gyakorlatban is kipróbálhatta: 1862 januárjában Kentucky államban megvert egy kisebb konföderációs sereget. Bár a csata nem volt túl jelentős, a gyéren csordogáló északi sikerek idején tette nagy visszhangot keltett, Lincoln elnök tábornokká nevezte ki. Katonai hírneve egyre nőtt, több csatában vett részt és 33 évesen már vezérőrnagy volt.

Szülőállamában 1862-ben kongresszusi képviselőnek választották, s ő Lincoln kérésére rangjáról lemondva elfoglalta helyét a törvényhozásban (az elnöknek ugyanis tábornokból volt éppen elég, hűséges és tehetséges képviselőből viszont hiányt szenvedett.) Garfieldet ezt követően 18 évig újra- és újraválasztották, 1876-tól ő lett a republikánusok képviselőházi vezetője. Tekintélyén még az sem ejtett csorbát, hogy Ulysses S. Grant elnöksége idején belekeveredett egy vasúti panamába, igaz az ellene felhozott vádakat hitelt érdemlően nem sikerült igazolni.

1880-ban szenátorrá választották, ám mielőtt helyét elfoglalhatta volna, váratlanul a Republikánus Párt elnökjelöltjének választották. Az elnökjelölő gyűlésen ugyanis a két esélyes jelölt - Grant volt elnök és James Blaine maine-i szenátor - támogatói egyensúlyban voltak, a patthelyzet feloldásaként végül a 36. szavazáson mindannyian Garfieldre voksoltak. Bár a választási kampány idején a demokraták előráncigálták a vasúti panamát (plakátokra, házfalakra írták, újságok címlapjára nyomtatták a 329-es számot, ahány dollárt Garfield állítólag elfogadott kenőpénzként), nem jártak sikerrel. Bár a szavazatok számát tekintve Garfield csak tízezerrel kapott többet, mint ellenfele, a szintén polgárháborús tábornok Winfield Scott Hancock, az elektori testületben kényelmes többséget szerzett.

következő oldal 1 / 2

A csatatértől a képviselőházig
A második elnök, akit meggyilkoltak

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?