Chile északi része a XVI. századi spanyol hódításig inka uralom alatt állott. A spanyol konkvisztádorok 1536-1540 között érkeztek, Santiagót 1541-ben alapították. A terület 1776-ig a perui alkirályság része volt, majd független főkapitányság lett. A Spanyolországtól való függetlenséget 1810-ben kiáltották ki, de teljesen csak 1817-ben űzték ki a spanyol csapatokat. Az ország első elnöke Bernardo O,Higgins tábornok volt, aki 1823-ig tartó uralma alatt gazdasági és társadalmi reformokat vezetett be. A 19. században Chilét kis létszámú földbirtokos- oligarchia vezette, mely győztesen került ki az 1879 és 1883 között Bolíviával és Peruval vívott, területi gyarapodást eredményező háborúkból. A 19. század végén véres polgárháború után három évtizedre megszilárdult a parlamentáris demokrácia. Az 1970-es választások nyomán a Salvador Allende vezette Népi Egység került hatalomra, amelynek államosító törekvései ütköztek az Egyesült Államok érdekeivel. A kormány átgondolatlan politikája, párosulva az amerikai büntetőintézkedésekkel gazdasági és politikai káoszhoz vezetett. 1973. szeptember 11-én a hadsereg véres államcsínnyel megdöntötte a kormányt, Allendét a harcokban megölték. A hatalomra került katonai junta, élén Augusto Pinochet tábornokkal (aki 1989-ig volt hatalmon), kegyetlenül leszámolt a belső ellenzékkel, betiltott minden politikai tevékenységet.