Az 1945 után jelentkező első lírikus nemzedék kiemelkedő alakja, a hagyományos népiesség követője Bazsiban született. A társadalmi valóságra és a változó világra való figyelés legfőbb jellegzetessége költői életművének. A Kortárs című folyóirat egyik megalapítója, 1957-től rovatvezetője, majd 1964-1971 között főszerkesztője volt. 1973-ban esszében foglalta össze a magyar irodalom történetét a kezdetektől napjainkig és szöveggyűjteményt válogatott hozzá. A Magyar Írók Szövetségének titkáraként, majd főtitkár-helyetteseként és Veszprém megye országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett. József Attila-díjat háromszor (1952, 1954, 1967) kapott, Kossuth-díjjal 1955-ben, Graves-díjjal 1975-ben tüntették ki. 1975. július 7-én halt meg Budapesten.