A közép-amerikai Costa Ricát 1502-ben Kolumbusz fedezte fel, de a belső területeken González De Ávila járt először 1522-ben. Attól kezdve az ország a spanyol gyarmatosítók uralma alatt állt, s kis bérlőkből álló állam volt, melyet zömmel fehér bőrűek laktak. 1540-től az ország neve Costa Rica (Gazdag Part). 1560-ban a Guatemalai Főkapitánysághoz csatolták. A dél-amerikai függetlenségi háború során az új-spanyolországi alkirályság (Mexico), majd a hozzá tartozó országok, így Costa Rica is 1821. szeptember 15-én függetlenné nyilvánította magát, s 1823-ban a Közép-amerikai Egyesült Tartományok öt tagállamának egyike lett. 1838-ban kivált a szövetségből és független, önálló állam, majd 1848. augusztus 31-től köztársaság lett. A XIX. század második felében rendezte a Guatemalával, Nicaraguával és Panamával fennálló határvitáit, s gazdasági elszigeteltsége is megszűnt. Megkezdődött a brit és az amerikai tőkebehozatal, új ültetvényeket létesítettek, megépítették első az vasútvonalakat, fejlesztették a szociális és az oktatási intézményeket. 1871 után gazdaságilag függővé vált az Egyesült Államoktól. 1983-ban az ország kinyilvánította autonóm, fegyvertelen, aktív és örökös semlegességét. Az 1980-as évek második felében közvetítő szerepet játszott a közép-amerikai konfliktusok, elsősorban a Nicaragua és Salvador közötti viszály megoldása érdekében.