A második brazil romantikus költőnemzedék jelentős alakja Sao Paolo-ban látta meg a napvilágot. Jogot és bölcsészetet végzett, majd szülővárosában megalapította és vezette az Ensaio Filosófico nevű közművelődési kört, míg fiatalon el nem ragadta a tüdővész. Kortársai `brazil Byron`-nak nevezték. Költészete két részre tagolódott: az egyik csupa álmodozással, rajongó gondolatokkal telített, a második víziókkal, halálfélelemmel teljes, melyben éles kritikusi szemmel nézi a világot. Hatása sokáig érezhet ő volt a brazil irodalomban, bár rendkívüli tehetsége korai halála miatt nem tudott teljes egészében kibontakozni. Rio de Janeiro-ban hunyt el 1852. április 25-én. Főbb művei a Versek (1853) és a Lopo gróf (1886).