1866-1871 között brácsázott az Ideiglenes Színház zenekarában. 1874-77-ben a Szt. Adalbert-templom orgonistája volt. 1884-ben vezényelt először Angliában a londoni Philharmonic Society meghívására. 1890-ben a cambridge-i, 1891-ben a prágai egyetem díszdoktorává avatták. 1892-95-ben a New York-i National Conservatory of Music igazgatója, 1901-1904 között a prágai konzervatórium zeneszerzéstanára volt. A XIX. századi cseh nemzeti zeneirodalom korszakos jelentőségű, nemzetközileg is elismert alkotója volt. Operái közül a Rusalka a legnépszerűbb, de jelentősek zongora- és gordonkaversenyei, kései szimfóniái, valamint szláv táncai. Zenei nyelve részben a cseh népzenében gyökerezik, művészetét a német romantika is befolyásolta. Kilencedik szimfóniájában néger és indián népzenei elemeket is fölhasznált. Életének utolsó éveiben elsősorban szimfonikus költeményeket és operákat írt. Prágában hunyt el 1904. május 1-jén. Fő művei: operák: Alfred (1870), Vanda (1875), Rusalka (1900), Armida (1902/03); zenekari művek: 9 szimfónia, (1.) c-moll, Szláv táncok 1. sorozat op. 46 (1878), Szimfonikus variációk egy saját témára op. 78 (1887), Karneval op. 92 (1891), Husziták nyitány, op. 67 (1883); kamarazene: vonósötösök, vonósnégyesek, zongoraötösök, zongoranégyesek, zongoratriók; kórusművek: The American Flag, Ciganské melodie.