Mozikban a Führer elitcsapata
2006. július 21. 10:15
Az 1942-es év Berlinjében egy sikeres sportoló náci elitiskolába kerül, amiről hamarosan kiderül, hogy nem az, aminek látszik. Dennis Gansel többszörös díjnyertes, a német múltat kutató filmek sorába illeszkedő alkotásában a náci fajnemesítés kulisszatitkaiba nyerhetünk bepillantást.
`Erődjeimben olyan fiatalokat nevelünk, akiktől megfagy a világ ereiben a vér. Kegyetlen, parancsoló, tántoríthatatlan, vad fiatalokat akarok ... Gyengeség, finomság nem fertőzheti meg őket ... Erős és szép fiakat akarok ... Én így teremtek egészen újat.` (Adolf Hitler)
Az új uralkodó faj kitenyésztését Hitler nemzeti-politikai oktatási intézményei, a Napolák segítségével kívánta véghezvinni. A náci pártban, a kormányban, vagy a hadseregben ígértek fényes karriert azoknak, akik a vezérbe vetették teljes hitüket és bizalmukat. Hitlernek részletesen kidolgozott elképzelése volt a nemzeti-szocialista oktatásról. Egy berlini, 1940-ben fegyvergyári munkásoknak tartott beszédében így vázolta: `Olyan nemzetet képzeltünk el, melyet népünk legkiválóbb fiai irányítanak származásra való tekintet nélkül. Nemzetet, mely számára érdektelen ki milyen családból jött, mert egyedül a teljesítmény és a tehetség az ami számít.`
A Napolák és a hierarchiában még előkelőbb 'Adolf Hitler Iskolák' és a Reichsschule (Birodalmi Iskola) számos foglalkozásra képezte ki diákjait. A Sonthofen Napola például a jövő vezető tisztjeit nevelte ki Szibériába és Chicagóba. Végül is az összes intézmény egyetlen, közös célt tűzött ki maga elé: olyan elit felnevelését, mely vakon elkötelezi magát a Führernek, tehát a vezér jövőbeli hatalmának biztosítását. Az elit szótól azért tartózkodtak, hiszen jobban szerették a teljesítménynek köszönhető kiválasztást hangoztatni. A kiválasztottak jelszava a következő volt: A látszatnál többnek lenni.
Berlin, 1942. A 16 éves Friedrich általános iskolai tanulmányai befejeztével arról álmodik, hogy boksz tehetsége révén többre is viheti még az életben szüleinél. Hatalmas esélyt kap az élettől, amikor egy elit nemzeti-szocialista iskola szimpatikus, fiatal sportoktatója az egyik mérkőzésen felfedezi, és segít felvételt nyernie az intézménybe. A fiatal tanár Friedrich mentorává és segítőjévé válik az igen szigorúan irányított iskola útvesztőiben. Friedrich hamarosan barátokra lel, köztük egy igen magas beosztású náci tiszt fiára, Albrechtre. Albrecht vézna, törékeny fiú, aki inkább a fejét edzené, mint a testét, és igen kritikus a tanulók fejébe tuszkolt náci ideológiával szemben. Friedrich hamarosan ráébred, hogy a kiváló iskolában csak a párt hűséges követőinek lehet maradása. Albrecht, miután egy éjjel társaival együtt erdei embervadászatra rendelik menekült szovjet gyerekek ellen, iskolai fogalmazásában támadja a német kegyetlenkedést. Friedrich látja, hogy legjobb barátja hatalmas veszélybe sodorja magát, de nem tudja megállítani. Amikor apja arra kényszeríti fiát, hogy vonja vissza, amit írt, Albrecht ellenáll - elfogadja tette következményeit. A kétségbeesett Friedrich úgy dönt, nem hagyja szó és tett nélkül barátja tragédiáját még akkor sem, ha ezzel mindent elveszít, amiért mindezidáig küzdött, ha fel kell is érte adnia álmát a dicsőségesebb életről. Dennis Gansel rendező Maggie Peren társíróval feszült, finoman árnyalt portrévá gyúrta a díjnyertes forgatókönyvet (German Film Prize 2003 a legjobb forgatókönyvért) mely két fiatalember barátságáról szól a náci rendszer kegyetlen gépezetében.
A Napola diákok közül sokan fényes karriert futottak be a politikában (Rüdiger von Wechmar) éppúgy, mint bankárként (Alfred Herrhausen), vagy a médiában (Dr. Theo Sommer a Die Zeit kiadója, és Dr. Hellmuth Karasek újságíró). Sok éven keresztül a Napola neveltetés tabu volt, hiszen az ott végzettek nem voltak hajlandóak sok esetben megalázó gyerekkori élményeikről beszélni. Végül is nem önszántukból vetették alá magukat katonai kiképzésnek és ideológiai agymosásnak, szüleik és nevelőik parancsainak engedelmeskedtek. Az iskolák pótcsaládokká léptek elő, teljhatalommal felruházva a védtelen fiatalok kiképzésére.
"Ezek a fiatalok - hirdette Hitler 1938-ban - semmi mást nem tanulnak, mint németül gondolkozni, és németnek lenni." Ezeket a fiatalokat, írja Guido Knopp a Hitler gyermekeiben (Hitlers Kinder), úgy nyelte el az állam, mint egy generációt sem azelőtt, vagy azután. Hardy Krüger filmszínész a Sonthofen volt tanulója egyenesen "lelken ejtett vágásokról" beszél.
A náci Németországban több mint 15000 fiú - és sok lány is - járt az elit iskolákba. 1945-ben 40 Napola működött - köztük három lányiskola -, valamint a Reichsschule Feldafing és az Adolf Hitler Iskolák Sonthofen, Vogelsang és Krössinsee kastélyaiban. További száz volt még tervbe véve a birodalom végső győzelmét követő időkre. A diákokat Jungmannernek nevezték, mely a fiatalember régies megnevezése, és szolgálati beosztásul a Hitler Fiataljai rangot kapták. Az osztályokat Dienst vagyis szolgálat névvel illeték. A katonai, hadászati és terepen végzett fizikai kiképzés mellett az iskolák leginkább a náci ideológia terjesztésére fektettek hangsúlyt. Mindenkinek egyszerre kellett lépnie, mindenkinek alá kellett vetni magát annak a kommandó mentalitásnak, mely Himmler SS-ének az iskolákra való egyre növekvő befolyását tükrözte. a Führer tervei szerint az új ember kitenyésztése két generáció alatt ment volna végbe. Mégsem tartott egy generáció életén át sem: 12 év leforgása alatt az ezeréves birodalom véget ért.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
