Marcel Proust, az eltűnt idő kalandora
2006. július 11. 15:00
<
A lélekelemző dekadens
A Swann új kiadásával együtt jelent meg a Bimbózó lányok árnyékában, amely 1919-ben Goncourt-díjat kapott, írója pedig egyszerre világhírű lett. Életében a Guermantes-ék (1921-ben), a Szodoma és Gomorra két kötete (1922-ben) látott napvilágot, ezek szövegét még Proust javította.Proust 1922. november 18-án halt meg Párizsban, tüdőgyulladásban. A fogolynőt már nem tudta átdolgozni, ez a rész 1923-ban, az Albertine eltűnik 1925-ben, A megtalált idő 1927-ben jelent meg, magyarul az első három részt adták ki.
Az első negyven oldalon a nagy mű majd minden motívuma felcsendül, az expozícióval egyidejűleg fogalmazta meg Proust a lezárást, amelyben eljut oda, hogy emlékfolyamait megírja. A történetben fontos szerepet kap a szerelem, a homoszexualitás, a féltékenység, a flaubert-i Érzelmek iskolájának továbbvitele, az érzések önnön ellentétükbe fordulása, a sznobság - a kultúra egyik létrehozója, a felső rétegek életének kritikus bemutatása. A szépség is emlékezés: a tárgyak, a nők, a zene azért szépek, mert emlékeztetnek valamire. "Nem a világot tárja fel, amelyen keresztülment, kifelé nézve, hanem emlékezetét, befelé nézve, amint a világ keresztülszűrődött rajta" - írja Szerb Antal. Proust szerepét a regény terén Marx, Freud vagy Einstein jelentőségéhez mérik. Babits Mihály szerint műve úgy tetőzi be az első világháború előtti időt, mint Dante a középkort.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
