50 éve halt meg Emil Nolde német festő
2006. április 13. 12:30
<
Indulatfestészet magasfokon
Nolde 1926-tól visszavonultan élt az Északi tenger partján, misztikus vonzalommal a komor táj iránt, ezt tükrözi Mocsaras tájképe. 1916 utáni képeinek tónusa hűvösebb, mint a korábbiaké, de virágainak ragyogása változatlan (Piros pipacsok). Sok grafikát készített, főleg fametszeteket, ezek nyers fekete-fehér kontrasztja emlékezetes. Legismertebb ilyen műve a Próféta. Harsány, kontrasztokban gazdag akvarelljeit és olajképeit szenvedélyes ecsetkezelés jellemzi. A színek szinte zenei összhangzása teremti meg a tárgyi világot és indokolja annak szerepeltetését, e műveit indulatfestészetnek is nevezik. Nolde színei tisztaságukat és intenzitásukat tekintve fauvisták, de alkalmazásának célja más, az expresszionistáknál a szín a láthatatlan belső tartalom szimbóluma.|
Az utolsó vacsora |
Nolde a II. világháború után már inkább csak régi témáit dolgozta fel. Utolsó Önarcképe (1947) őrzi élénk ecsetkezelését, de tükrözi a 80 éves művész kiábrándultságát is.
Nolde néhány maszkja és déltengeri útja után keletkezett festménye már az absztrakció határán jár, de bármennyire is eltorzította a valós tárgyakat és eltért a természetes színektől, mégsem szakadt el végleg a valós motívumoktól, s nem tágított piktúrájának alapvető humanisztikus céljaitól sem. Vérbeli kolorista volt, ez főleg dinamikus, felfokozott színhatású akvarelljein érzékelhető. Jellemzőek nagyszabású, vallási témájú és általános emberi mondanivalójú, szimbolikus célzatú képciklusai is: Pünkösd (1909), Jelenetek Jézus életéből, Maria Aegyptica legendája (1912), Ha nem lesztek olyanok, mint a kisdedek (1929), József elmeséli az álmát. Utolsó vacsorája zsúfolt kivágású kép, nincs is rajta valamennyi apostol, Jézus alakján kívül szinte csak arcokat láttat.
Nolde Önéletrajza 1931-ben Berlinben jelent meg, hatása hazai művészeink közül Vaszary Jánosnál mutatható ki. Seebülli háza 1957 óta múzeum.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
