185 éve született Baudelaire
2006. április 10. 11:30
Száznyolcvanöt éve, 1821. április 9-én született Párizsban a modern francia líra egyik legnagyobb hatású alakja, Charles Baudelaire.
<
Lázadás és egzotikum
1836-ban a család Párizsba költözött, a kamasz Baudelaire a Lycée Louis le Grand diákja lett. Itt azonban - lázadásként mostohaapja szigora ellen - kihívó és fegyelmezetlen magatartást tanúsított, s tanárai a koraérett romlottság példájának tekintették. 1839-ben, az érettségi vizsga után visszautasította Aupick ajánlatát, hogy lépjen diplomáciai pályára, ehelyett - anyja nem kis riadalmára - bejelentette, hogy írásból kívánja fenntartani magát. Baudelaire szabadon akart élni, szabadon olvasni és élvezni a Latin Negyed diákéletét. Jogi tanulmányokba kezdett, és az École de Droit hallgatója maradt - névleg - 1840-ig. Valószínűleg ebben az időben lett az ópium és a hasis rabja, s ekkor kapta meg a vérbajt is, későbbi szenvedéseinek egyik forrását.
1841-ben mostohaapja Indiába küldte, azt remélve, így véget tud vetni a bohém életmódnak. Szándéka szerint az ifjú Baudelaire két évig lett volna távol Párizstól, ám a sors közbeszólt. Az utazás kényelmetlen és unalmas volt, így az ifjú azzal szórakozott, hogy szokatlan viselkedésével megbotránkoztatta a többi utast. Végül Mauritius szigetén, ahová egy vihar következtében kerültek, kijelentette, hogy nem utazik tovább. Alig 18 napos mauritiusi tartózkodása alatt rabul ejtette a sziget és a csodálatos helyi nők szépsége. Végül mégis elhajózott Réunion szigetére, ahol Franciaország felé vette útját, s 1842 februárjában, alig kilenc hónap után, hazaérkezett Párizsba. E tengeri utazás élete legnagyobb és legmeghatározóbb élménye lett: előhívta romantikus hajlamait, átitatta az egzotikum, a messzeség nosztalgiájával, a trópusi tájak színeivel és érzékiségével.
1842 áprilisában a nagykorúságot elérve kikérte apai örökségét, elköltözött otthonról és megkezdte szertelen és meglehetősen pazarló életét. Finom ruhákat vásárolt, a Pimodan palotában bérelt lakást, amelynek különterme olyan írók, költők gyülekezőhelye lett, akik ópiummal és egyéb mérgekkel kábították magukat. Mivel sejtelme sem volt a pénzügyekről, hamarosan csalók és pénzkölcsönzők áldozatául esett, adósságot adósságra halmozott. Ebben az időben jelent meg életében a mulatt Jeanne Duval, a Fekete Vénusz című szerelmi ciklusának ihletője, akihez élete végéig ambivalens érzések fűzték. Ekkor ismerkedett meg több képzőművésszel, köztük Delacroix-val és Courbet-val, s az ő segítségükkel tett szert arra a festészeti képzettségre, amelynek képzőművészeti kritikái az eredetiségüket köszönhetik.