A polgári történetfelfogás jelentős képviselője, a századvég egyik legnagyobb történetírója volt. Tanulmányait külföldön (Bécs, Párizs, Berlin) is folytatta. A magyar történetírásban elsőként terjesztette ki figyelmét a XVIII. századra, azon belül különös tekintettel II. József korára. Jelentős pozitivista tanulmányokat írt, 1888-tól ő szerkesztette a Nagy Képes Világtörténet című sorozatot. Legjelentősebb munkája a Mária Terézia, a Magyarság története az Árpádok korában és a Magyarország története II. József korában. Budapesten halt meg 1940. július 21-én.