150 éve ért véget a krími háború
2006. március 30. 10:00
Százötven éve, 1856. március 30-án írták alá Párizsban a krími háborút lezáró békeszerződést.
<
|
A háború pillanata: életkép a Krímből |
Az oroszok védekezésre kényszerültek: több vereség után 1854 júliusában kivonultak a fejedelemségekből, ahová osztrák csapatok érkeztek. Szeptember 14-én 15 ezer brit és 40 ezer francia katona szállt partra a Krím-félszigeten, előrenyomulásukat az orosz parancsnoknak nem sikerült feltartóztatnia. A háború a Balti tengerre is kiterjedt, 1854 tavaszán egy francia-brit hajóraj megostromolta és augusztusban bevette Bomarsundot. Októberben kezdődött Szevasztopol ostroma, a fontos flotta-támaszpont felmentésére érkező orosz erők Balaklavánál, majd novemberben Inkermannál is kudarcot vallottak. A védők súlyos veszteségeket szenvedtek, de az expedíciós erők sem tudták a győzelmet kicsikarni. Miután a kitörési kísérlet kudarcot vallott, s francia kézre került a védelem kulcspontja, a védők felrobbantották az erődöt, hajóikat elsüllyesztették és kiürítették Szevasztopolt. Ugyanakkor a kaukázusi fronton az oroszok kerültek előnybe, 1854 végén bevették Karsz erődjét. 1855 elején a szövetségesekhez szárd-piemonti csapatok is csatlakoztak, annak reményében, hogy a béketárgyalásokon felvethetik az olasz egység ügyét. Februárban a cár leváltotta a főparancsnok Menysikovot, majd három nap múlva meghalt, utóda fia, II. Sándor lett.
|
A háború értelmetlensége: a könnyűlovasság támadása, Balaklava  |
A békével új hatalmi helyzet alakult ki: Anglia és Franciaország közeledett egymáshoz, a kontinensen a franciák teret nyertek az oroszok rovására, ám ennek ellensúlyozására Poroszország kezdet közeledni Oroszországhoz. A háború nagy presztízsveszteséget jelentett az Orosz Birodalomnak, amely elvesztette 1815 óta tartó európai hegemóniáját, s nyilvánvalóvá vált gazdasági elmaradottsága. Ausztria felemás magatartása miatt szövetségesek nélkül maradt, ez hozzájárult 1859-66 közti vereségeihez s az olasz és német egység létrejöttéhez.
A krími háború a 19. század közepének nagy nemzetközi konfliktusa, egy kis világháború volt, amely két kontinensre, több tengerre terjedt ki, s Európa majd minden számottevő hatalma belesodródott. Ez volt a hadtörténet első állóháborúja, amelyben mindkét fél negyedmillió embert vesztett, főleg járványok miatt. Itt kezdődött Florence Nightingale sebesült-gondozó tevékenysége, ami a Vöröskereszt megalapításához vezetett - s ez volt az első olyan háború, amelyről a tudósítók a távíró révén azonnal beszámolhattak.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
