Certaldo-ban meghal Giovanni Boccaccio olasz író, költő és humanista. Születési helye bizonytalan, mivel törvénytelen gyermek volt. Apja, a tekintélyes Bardi-bankház ügynöke Nápolyba küldte kereskedelmet tanulni, ő azonban kánonjogi tanulmányokba fogott, s az irodalmi élet közelébe került és autodidakta módon képezte magát. Később visszatért Firenzébe, s ott bontakozott ki irodalmi tevékenysége (Szerelmes látomás). 1350-ban barátságot kötött Petrarcával, akit mélységesen tisztelt. Magyarul megjelent munkái közül kiemelkedik a Dante élete, a Fiammetta és a Corbaccio.
Fő műve az 1348 és 1353 között íródott Dekameron, amely száz novella fűzére. A keretet az adja, hogy az 1348. évi firenzei pestisjárvány idején 10 nap alatt 10 résztvevő (7 nő és 3 férfi) egy-egy történetet mesél el, amelyekben a szerelmi-erotikus és ironikus-szatirikus elemek dominálnak, s gyakran a kettő ötvöződik is. A polgári-plebejus hátterű történetek java részének legfőbb mozgatója a testiség, a pénz és a hatalomvágy. Ezért érthető a mű nagy népszerűsége, Magyarországon már az 1530-as években megjelent, s 1890-től napjainkig is mintegy 20 kiadást ért meg. A világ számos nyelvére lefordították és többször feldolgozták színpadon és filmen. Boccaccio élete utolsó húsz évében humanistaként vált jelentőssé.

• GIOVANNI BOCCACCIO élete
• Dekameron, Első nap, V. novella
  <