100 éve halt meg Zichy Mihály
2006. március 1. 10:30
Száz éve, 1906. március 1-jén hunyt el Zichy Mihály, a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja.
<
Első jelentős művét, a már romantikus vonásokat mutató Mentőcsolnakot is itt alkotta. Munkái hamar kedveltek és keresettek lettek: Haldokló lovag című képét például a bécsi Műegylet vásárolta meg, jelentős összegért. Zichy sikereit azonban sokan irigyelték, rossz szemmel nézték, hogy az ifjú művész egyre-másra kapja az elismeréseket és a megrendeléseket. Közben édesanyjával is összeveszett, aki sokallotta fia bécsi költségeit. A heves természetű Zichy végül közölte a családdal, hogy soha többé nem fogad el hazulról pénzt, s szavát meg is tartotta.
Ekkor állt be a döntő fordulat életében: I. Miklós cár unokahúgát, aki nővére halála miatt búskomorságba esett, a család Bécsbe vitte gyógyíttatni. Mivel érdeklődött a művészetek iránt, rajztanulásra fogták, s a legjobb rajztanárt, Zichyt fogadták fel mellé. A bécsi tartózkodás végeztével Zichy is elutazott a főúri családdal Szentpétervárra. 1848 és 1874 között ez a város volt az otthona, ahol az arcképek mellett az udvar díszünnepségeit és a vadászatokat örökítette meg nagy sikerrel, s 1859-ben a "cár őfelsége festőművésze" lett.
1874-ben, nem kis részben az udvari áskálódások miatt Párizsban telepedett le, s itt készítette el egyik főművét, A Rombolás géniuszának diadalát. Hiába előzte meg azonban híre, hiába, hogy lelkesen fogadta a művészvilág, Zichy magányosnak érezte magát. 1879-ben csodálatos megrendelést kapott Pétervárról: Lermontov Démonjához, Goncsarov Oblomovjához és Rusztaveli Párducbőrös lovagjához kértek tőle illusztrációt.
|
Illusztráció Az ember tragédiájához |
Noha többször is készült vissza Magyarországra, magyar állampolgárságáról sem mondott le soha, a nagy utazásra már nem került sor. 1906. március 1-jén Szentpétervárott elhunyt a magyar rajzművészet talán legnagyobb mestere.
Festőművészként a romantika legnagyobbjai közé tartozott, rajzművészként az illusztráció klasszikusaként tartják számon. Festményei látványosak, izgalmasak, cselekményesek: az érzelmek és indulatok, a veszélyek és csapongások megjelenítései. Találóan írta róla Théophile Gautier, a kor neves kritikusa: "Zseniális természet, aki mindent önmagából merít, sosem találkozott a művészet útjain olyan mesterekkel, akikről az ember azt mondhatná, hogy hasonlít hozzájuk."
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
