Mohamed és Voltaire
2006. február 15. 09:15
A genfi mecset imámja egyszer s mindenkorra be akarja tiltatni Voltaire 1740-ben írt `A Fanatizmus vagy Mohamed a próféta` című darabját - írta Pelle János a HVG oldalán.
A Jyllands-Posten című dán újságban közölt, világszerte haragos tüntetéseket kiváltó karikatúrák botránya tovább dagad. Ebben a konfliktusban a Nyugatnak, bárhogy is igyekszik semlegesnek maradni, állást kell foglalnia, valóban egyetemesnek tekinti-e az emberi jogokat, vagy sem.
A felvilágosodás eszméje, miszerint a szabadságjogok, nemzetiségre, vallásra és bőrszínre való tekintet nélkül mindenkire érvényesek, a 18. századból származik. Ezt a felfogást tükrözi az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata, ahogy a francia forradalomban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is. E nagyigényű szövegeket többek között Voltaire munkássága ihlette, aki a maga részéről egy tragédiát is írt Mohamedről, melyről az iszlám világban hallani sem akarnak.
Voltaire a lehető legkedvezőtlenebb színben ábrázolta a prófétát `Fanatizmus, vagy Mohamed, a próféta` című, 1740-ben írt művében. E napjainkban nemigen játszott tragédiát Hafid Ouardiri, a genfi mecset imámja a `karikatúrabotrány` keltette indulatok sodrában egyszer s mindenkorra be akarja tiltatni. Mitagadás, a kép, amit Voltaire az iszlámról és prófétájáról rajzol, nem hízelgő. Mentő körülményként arra szoktak hivatkozni, hogy Voltaire valamennyi egyistenhitet bírálta, a kereszténységet és a judaizmust is.
A teljes cikk a HVG-ben
Támogasd a 
szerkesztőségét!
