Mitterrand mítosza ma is reményt kelt
2006. október 27. 15:00
De Gaulle-t is megelőzve
A második elnöki periódus megismételte az elsőt: öt évig szocialista kormányok váltották egymást, az utolsó kettőben ismét a jobboldalé lett a parlamenti többség. Mitterrand Helmut Kohl német kancellárral együtt az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés, majd a szigorú pénzügyi és költségvetési előírások nyomán 1999-ben létrejövő Európai Bank és az euró egyik fő támogatója volt.
Mitterrand helyzetét nem csak politikai körülmények nehezítették: első megválasztása, 1981 óta prosztatarákkal küzdött. Orvosai csak néhány évet ígértek neki, mégis 1992-ig titokban tudta tartani betegségét. Petainista múltjának leplezése, volt kormányfője, Bérégovoy öngyilkossága, protekcionizmusa rontotta értékelését, a tömeges bevándorlás is sértette a franciákat. Külpolitikájában is akadt hiba: nem ismerte fel a német egyesülés elkerülhetetlenségét, védeni próbálta Jugoszlávia egységét. A franciákat viszont kevéssé érdekelte, s csak az angolszász államokban keltett negatív visszhangot a leleplezés: Mitterrand szerelmi háromszögben élt, s barátnőjétől felnőtt lánya is volt.
Pályafutása során eleinte centrista elveket vallott, később balra tolódott, körülötte csoportosult de Gaulle ellenzéke, ám a tábornok erős elnöki hatalmát csak addig bírálta, amíg meg nem szerezte azt. Elnöki kormányzását szoros politikai és gazdasági integráció jellemezte Nyugat-Európával, ennek fő célja a német gazdasági fölény kiegyensúlyozása volt. Gazdaságpolitikája a szabadpiaci liberalizmus alapján állt, belpolitikáját beárnyékolta a magas munkanélküliség. Álláspontja a Szovjetunióval szemben a korábbinál keményebb volt, jó kapcsolatot ápolt az Egyesült Államokkal, részt vett az Öböl-háborúban, de az amerikai tömegkultúra behatolását igyekezett feltartóztatni.
Több jelentős kulturális beruházás: a Musée d'Orsay, a Louvre felújítása, a villette-i Tudományok Városa, a Défense-diadalív s az új Nemzeti Könyvtár őrzi emlékét, ezek a modern építészet jelentős alkotásai.
Miután ostorozták, sőt gyűlölték még halála után is, ma a franciák 35 százaléka az elmúlt fél évszázad "legjobb elnökének" tekinti, s ezzel megelőzi Charles de Gaulle-t (30 százalék), Jacques Chirac-ot (12 százalék), Georges Pompidou-t (7 százalék) és Valéry Giscard d'Estaing-t, V. Köztársaság-beli elődeit - legalábbis egy hétfőn napvilágot látott felmérés szerint. A Libération című baloldali lap "Mitterrand-t újraválasztották" címmel számolt be az eredményről.
- Első évek
- De Gaulle-t is megelőzve
- Adieu, Mitterrand
szerkesztőségét!
