1896-ban belépett a piarista rendbe, de 1912-ben kilépett. 1904-ben pappá szentelték. 1902-ben a budapesti egyetemen magyar-latin-görög szakon végzett, majd doktori címet szerzett. 1924-től a pápai református főiskolán tanított. Legjelentősebb műve az ógörög Sztrabón hatalmas földrajzának, a Geographikának, valamint Demoszthenész és Platon műveinek magyarra fordítása; számos görög és latin nyelvtana, szótára és műfordítása látott napvilágot.