René Simon színitanodájának elvégzése után párizsi színpadokon szerepelt nagy sikerrel, egy ideig színházigazgató is volt. Noha már 1945-től kapott filmszerepeket, vezető filmszínésznek az 1960-as évektől számít. Ekkor kezdte foglalkoztatni Luis Bunuel, közös munkáik - Egy szobalány naplója (1963), A nap szépe (1967), A burzsoázia diszkrét bája (1972) - az egyetemes filmtörténet jelentős állomásai. Franciaországban Melville (A spicli) és Godard (A megvetés) szerepeltette. A baloldali irányzatú filmeket mind színészként, mind producerként igyekezett támogatni: Ugrás a semmibe (1979), Adieu, Bonaparte (1985). Sikeres filmeket eredményezett együttműködése Claude Sautet-val (Az élet dolgai 1969, Sátáni ötlet 1971), valamint Marco Ferrerivel (A nagy zabálás 1973, Az utolsó asszony 1976). Az új hullám rendezői közül Godard-ral és Chabrollal dolgozott együtt.