Stomm Marcel Vácon született. Részt vett az I. világháborúban. 1931-34 között katonai attasé volt Londonban. 1941-ben részt vett a délvidéki bevonulásban. 1942-től a 2. magyar hadsereg III. hadtestének parancsnokaként a Don-kanyarban harcolt. A hadtest értelmetlen pusztulását megakadályozva 1943 elején feloszlatta seregét és ezzel katonák ezreinek életét mentette meg. Ő maga szovjet fogságba esett, ahol magyar légiót kívánt szervezni, ez azonban - a szovjetek ellenállása miatt - nem valósult meg. A fogságból hazatérve letartóztatták, majd 1951-ben - a hadtest feloszlatását háborús bűntettként értékelve - halálra ítélték. Végül életfogytig tartó börtönbüntetést kapott. 1954-ben szabadult, miután az Elnöki Tanács kegyelemben részesítette. 1989. május 30-án a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az 1951-es ítéletet: Stomm Marcelt felmentette.