Egerben érettségizett 1903-ban, s ezt követően az Egri Újság munkatársa lett. 1914 és 1917 között szerkesztette is a lapot. 1917-től Budapesten az Alkotmány című lap munkatársa, 1920-tól 1944-ig a Nemzeti Újság irodalmi rovatvezetője és színikritikusa, 1930 és 1944 között helyettes szerkesztője. 1929-ben a Pázmány Egyesület ösztöndíjasa volt Rómában, 1931-ben az írók párizsi világkongresszusán a Magyar Irodalmi Társaság képviselője. A II. világháború után 1946-ban a Színház, 1947-ben az Új Idők című lapok külső munkatársa volt. Főként történelmi témájú regényeket és színműveket írt. Regényeiben és színdarabjaiban egyaránt zsúfolt cselekményre törekszik, halmozza az eseményeket, de hatásos, festői környezetbe állítja őket; stílusa patetikus. Kiváló műfordító is volt, lefordította Hofmannsthal, Racine, Rilke és Rostand több művét, az Ezeregyéjszakát és Selma Lagerlöf Csodálatos utazás című gyermekregényét. Befejezte Tormay Cécile regénytrilógiáját (Az ősi küldött). Szerkesztette A regényírás művészei, A magyar próza mesterei és a Magyar katolikus írók könyvei című sorozatokat. Az író, kritikus, műfordító, lapszerkesztő Balatonfüreden halt meg.