Az új bécsi iskola romantikus mestere Schönbergnél folytatott zenei tanulmányokat, műveit 1907-ben játszották először nyilvánosan. Foglalkoztatta az atonalitás és a szeriális dodekafónia, de nem akart elszakadni a romantikus hagyományoktól sem. 1925-től alkalmazta a Schönberg-féle tizenkéthangú technikát. Sajátos drámai érzékről és formai törekvésekről tanúskodnak operái, amelyek közül leghíresebb a Lulu és a Wozzeck (1924). Ez utóbbi - Büchner Woyzeck című drámatöredékére készült - az első XX. századi közönségsikert arató, a hagyományos hangnemeket elvető, atonális opera. A Lulun 1928-tól haláláig dolgozott, befejezetlenül maradt. Ismert még Kamaraversenye és Lírai szvitje.