Pesten meghal Jerney János nyelvész, történész, akadémikus, a magyar őshazakutatás jeles képviselője. Pozsonyban és Pesten tanult, majd 1820-ban ügyvéd lett. 1822-től azonban Bécsben már a régészettel és a keleti nyelvekkel foglalkozott. 1834-ben Pestre költözött, 1838-ban lett a Magyar Tudós Társaság rendes tagja. Tudományos érdeklődése a magyar őshazakutatás, a rokon népek történetére terjedt ki. 1844-ben útra kelt, hogy felkutassa a magyar nép őshazáját. Első állomásai `Lebedias`, a Kaukázus vidéke, a mai Don-kanyar (Levedia) és a Dnyeper középső folyása (Etelköz) voltak. Járt Besszarábiában, majd a moldvai csángók között végzett értékes feltáró munkát. Moldvában 450 magyar szót és 339 magyar helységnevet gyűjtött össze. Utazásairól, tudományos eredményeiről könyvekben, cikkekben számolt be. 1845 áprilisában tért haza dorozsmai birtokára, amelynek eladása után Pesten telepedett le. A szabadságharc idején a statisztikai hivatalnál dolgozott, azután régi oklevelek gyűjtésére szentelte idejét.